Hibiszkusz kertben, teában
Írta: Klementisz Ágnes 2010. július 21. szerda, 22:17
A Hibiscusok vagy másképpen mályvacserjék a mályvafélék családjába tartoznak, mely rendkívüli fajgazdagságú, több mint 1200 faj tartozik ebbe a növénycsaládba. Feltűnő méretű és színű virágaik miatt sokat dísznövényként termesztenek.
A fajok többsége a trópusokon, szubtrópusokon és a meleg mérsékelt éghajlatú területeken él. Vannak közöttük egyévesek és évelők, fás- és lágyszárúak, lombhullatók és örökzöldek is. Összes faja fényigényes, szeretik a tápanyagban gazdag jó vízelvezetésű talajokat.
Közismert télálló, kerti faj a szíriai mályvacserje (Hibiscus syriacus) Ázsia egész területén őshonos, Dél-Európában vadon is előforduló virágos cserje. Virágai júliustól szeptemberig folyamatosan nyílnak. A virágok színpalettája a fehértől a rózsaszínen, a lilán át az egészen sötétpirosig terjed. Jó várostűrő és bírja a magas talajvizet. Sövénynek ültetve kora tavasszal kell nyírni a rügyfakadás előtt, mivel az az évi hajtások végén hozza virágait. A meghagyott rügyekből kevesebb, de erőteljes hajtás fejlődik és ezek dús, nagy virágokkal záródnak.
A mocsári mályva (Hibiscus moscheutos) 1,5-2 méter magas, évelő növény hatalmas levelekkel és legalább tenyérnyi átmérőjű, látványos megjelenésű virágokkal. Napos helyen rendszeres öntözés mellett, vagy állandóan nedves helyen érzi igazán jól magát. Ősszel lehullajtja leveleit, a fagyos idő kezdetén szárait vissza kell vágni, tövét takarni kell, tavasszal kitakarás után, április közepétől gyors fejlődésnek indul. Feltűnő, nagy virágait júliustól a fagyokig hozza. Silány talajon a virágzás gyér, de akár teljesen el is maradhat. Nedves, tápanyagban gazdag talajon, teljes napfényen, kerti tavak sekélyvizes részein jól alkalmazható.
A kínai (szobai) hibiszkusz vagy rózsamályva (Hibiscus rosa-sinensis) örökzöld, dús lombú cserje, nálunk fagyérzékeny. Télen vagy 10-15 fokon teleltetjük, vagy szoba hőmérsékleten, fényes helyen tartjuk. Tavasszal a fagyok elmúlta után szabadba tehetjük, félárnyékba, napfényre. Szoktatni kell a napfényhez, mert hajlamos megégni, és elhullatni leveleit. Viszonylag vízigényes; helytelen öntözés esetén a képződött bimbókat eldobálja. Egy-egy virága 1-2 napig díszít. A rövid virág élettartamot ellensúlyozza az, hogy egy egészséges tő egymás után hozza a virágait, évente általában 2 virágzási ciklusa van. Kora tavasszal az öregebb tövek metszésével elősegítjük az erősebb növekedést, bőséges virágzást. Színváltozatai fehér, rózsaszín, sárga, bordó árnyalataiban kaphatók.
Végezetül érdekességképpen a teákhoz használt hibiszkuszt mutatom be, melyet tévesen hibiszkusz „gyümölcsként” említenek. Szudáni hibiszkusz (ehető hibiszkusz, tea hibiszkusz, piros sóska, vadhibiszkusz) néven említi a szakirodalom (és a teásdobozok feliratai) a Hibiscus sabdariffa növényt. Eredeti hazája Indiától Malajziáig terjedt; mára a világ valamennyi trópusi–szubtrópusi táján és a meleg mérsékelt égövben is termesztik. Tölcsér alakú, jellemzően sápadt sárga virágai legfeljebb 10 cm szélesre nyílnak; a torkuk mélybordó. Piros csészelevelei a sárga szirmok lehullása után megvastagodnak. Toktermését körbeveszi a csésze. A gyümölcs lényegében a növény magtokja a húsos virágkelyhekben. Ezek a fényes piros tokok kb. 3,5 cm-esek. A növény minden része ehető. A „gyümölcsöt” a karibi térségben vízben főzik, hogy üdítő, áfonyaszínű teát nyerjenek belőle. Használják még: salátákban, lekvárokban (ilyen a híres jamaicai Rosella jam), mártásokban, levesekben, italokban, egyes indiai fűszerkeverékekben, gyümölcslepények, pudingok, szirupok és borok ízesítéséhez.
KLEMENTISZ ÁGNES - www.evelopark.hu
